A lakótelep tervezése (1970)

"A lakótelep a 32-es főközlekedési úton most épülő felüljárón és a Keskeny J. úti aluljárón keresztül kapcsolódik a belvároshoz. A két kapcsolódási ponttól egy teljes útgyűrű fut körbe a lakótelepen és zárja magába a településrész központját és a négy szervezési egységre osztott lakóterületet. Az útgyűrűn kívül helyezkednek el az 1-3 szintes családiházas jellegű, társasházas területek."

1970. — az I. beépítési terv makettfotója

"A lakóépületektől széles gyalogút vezet az autóbusz-megállóhoz, és tulajdonképpen erre az útvonalra, erre a minden lakos által a munkába menet és a munkából hazajövet biztosan igénybevett útvonalra szerveződik minden. Ennek a gyalogútnak a mentén helyezkednek ugyanis el az összes gyermekellátási intézmények (bölcsőde, óvoda, általános iskola) és a napi bevásárlást szolgáló ABC Áruház. Nem kell tehát kerülőket tenni a gyermekek elhelyezése vagy a vacsora megvásárlása során. Ez a szervezés nem rabolja feleslegesen az amúgy is kevés szabadidőt, hanem a lehető legkisebb idő ráfordítással és fáradsággal teszi lehetővé a lehető legteljesebb ellátás biztosítását."

1970. — II. beépítési terv

Generáltervező: Zoltai István (LAKÓTERV)

Az idézetek forrása:

Barna Gábor: Szolnok-kisgyepi városrész terve. (Jászkunság, 1970. szeptember)

A képek a Szolnok Kisgyep program javaslat (Lakó és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat. Bp. 1970.) című kiadványból származnak.

A lakótelep tervezése (1968)

"A Zagyva jobb partján, a vasútvonaltól északra fekvő un. kisgyepi terület azon részén, mely a jelenleg családi házakkal sűrűn beépített területhez csatlakozik, átlagosan két-három szintes, társasházi akciók keretében beépülő lakóterületet kell feltételezni. Ezen a területen feltételezhetően 10.000 fő helyezhető el." (43. oldal)

"Kisgyepen a meglévő földszintes családiházak (kistelkes) fenntartása és kiegészítése révén 3.130 fő, az itt kiépítendő 2-3 átlag szintes, telkes, magánerőből finanszírozandó lakóterületen 11.210 fő népesség, az egész területen együttvéve 14.440 fő telepíthető le." (93. oldal)

Az (egymásnak némileg ellentmondó) idézetek és a képek forrása az alábbi kiadvány:

A lakótelep tervezése (1969)

"[...] Mi indokolja a Kisgyep-Széchenyi lakótelep építését?
[...] az igen nagy volumenű lakásberuházások ellenére a város lakásszámának emelkedése messze az igények mögött maradt. Parancsoló szükségszerűségként jelentkezett olyan lakásépítési területek feltárása és előkészítése, ahol szanálással nem, vagy csak igen csekély mértékben kellett számolni.
A szóba jöhető területek közül – gazdaságossági számítások alapján – a választás a Kisgyep területére esett.
Már 1969-ben készült a kisgyepi lakótelepre részletes rendezési terv és a IV. ötéves tervben szerepelt a lakótelep építésének megkezdése. [...]

Forrás: Magossányi József: A Kisgyep-Széchenyi lakótelep és szerepe a város fejlesztésében. (Szolnoki közélet, 1975/I. 33–37. oldal)

A fenti kép forrása: Szolnok 25 éve. Adatok Szolnok város fejlődéséhez I. Szolnok, 1969.
A lenti kép forrása: Szolnok kisgyep program javaslat. Bp. 1970.

A Széchenyi lakótelep házai a város felől — háttérben a Mátrával

Fotó: Kósa Károly, 2011.09.13.

Régi házak a Nyúl utcában (1.)

Archív fotó, 1978. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár.

Az előző bejegyzésben láttuk, hogy milyen házakat talált 1941-ben a Kisgyepre látogató Móricz Zsigmond. A Széchenyi Lakótelep építése érdekében szükségessé vált 1978-ban néhány Nyúl utcai, ill. Nyúl utca mellékközi épület lebontása. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár őriz olyan iratokat, melyek rövid leírást adnak eme házikók koráról, méretéről, anyagáról, állapotáról. Szerencsére az itt látható fényképeket is mellékelték az iratokhoz. Ezekből kitűnik, hogy nem sokban különböztek az 1941-es állapottól.

Archív fotó, 1978. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár.

A 9214. helyrajzi számon két épület állt. Az egyik akkor 45 éves, alapozás nélküli vályogfalú, 18 m2 beépített alapterületű, 1 konyhából és 1 szobából álló hajópadlós volt. A másik 15 éves, ugyanolyan falazatú, 42,8 m2 alapterületű, 2 szobából és 2 konyhából álló hajópadlós, ill. döngölt föld és simított beton padlózatú volt. (Az egyetlen komfortot a villanyáram jelentette.)

Archív fotó, 1978. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár.

Az iratok a lakók nevét és számát nem közlik. A fényképek készítője ismeretlen.

Móricz Zsigmond a Kisgyepen

A nagy magyar író gyakran jött Szolnokra. 1941. szeptember 3-án – pontosan hetven évvel ezelőtt! – a Kisgyepre, az 1920-as évek közepén felparcellázott városszéli legelőre is ellátogatott, s így emlékezett meg a látottakról: „nyolcvan ilyen ház van valami százötven holdnyi mezőn szétszórva. Mindenütt van gyerek elég. Legtöbb helyen éppen be voltak zárva, mert a szülők távol voltak, s a gyerekek nagyon aprók. Hát ilyenkor az az úzus, hogy rájuk zárják az ajtót, hogy kárt ne tegyenek magukban”.

Nagy Istvánt otthon találta Móricz. Beszélgetésüket fénykép is megörökítette, melyen szorgalmasan jegyzetel az író. (Egy 1932. évi jegyzék szerint a Nyúl utca 8/a alatti ház tulajdonosa Nagy István volt.)

Egy másik háznál is otthon volt a gazda. Lapja, a Kelet Népe egyik téli számában írta később Móricz: „egy csizmás kis magyar állított be hozzám, s azt mondta: Maga volt nálam, látta, milyen nehéz dolgom van. Azért jöttem, beszéljen a polgármesterünkkel, csináljanak valamit, mert ez nem embernek való. Nem ismertem meg az embert. Dehogy nem – mondta – még cukrot osztogatott a gyerekeknek. Ott volt a házamba a Kisgyepen. Erre felismertem. Bujdosó volt, Bujdosó-Baranyi, akinek nyolc élő gyermeke van. Mikor ott jártam s néztem ezeket a kisházakat, ő vitte el az első díjat, mert nyolc gyerekével egy kétszer-három négyszögméteres szobában lakott. Tízen háltak egy hatszögméteres helyiségben. Négyen az ágyon, hatan a földre terített szalmán... Azt mondta Bujdosó: Tudja, azért kerestem ki magát, hogy ki lehetett az, aki olyan gavallérosan megmondta az igazat a városi uraknak? Hát ha megmondta, most csináljon is valamit, mert így nem megy. Két gyermekem már hetek óta nem járhat iskolába, mert nincs cipőjük, pedig szeretném ha tanulnának. Mert ha tanulnak, akkor lehet belőlük valami. Ha meg nem tanulnak, az lesz mind, ami én vagyok."

Hogy mit válaszolt erre Móricz, azt elolvashatják honlapomon.

(A fényképeket a Jászkunság című folyóirat 1956. évi 3-4. száma közölte.)

A Kisgyep háztulajdonosai 1932-ben

Forrás: 
Szolnok város és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címtára. 
Szerk. Vajda Gyula. Szolnok, 1932-1934.

A Kisgyep háztulajdonosainak utcánkénti névsora házszámmal: külön oldalon! 

A városrész leghíresebb lakója

Tabák Lajos

(Kecskemét, 1904. febr. 28. – Szolnok, 2007. nov. 20.)

fotóművész, szociofotós
Szolnok város díszpolgára

Cikk a Panel című lap 2007. márciusi számából

Életrajza, munkássága:

• Tabák Lajos (Wikipédia)
• Kincses Károly: Tabák Lajos (www.artportal.hu)
• Szarka Klára: Meghalt Tabák Lajos. (www.fotoklikk.hu)
• Tabák Lajos: Szociofotók – Rékasy Ildikó: Képkompozíció: asztagrakó 1931-ből (Vers.) – Szarka Klára: Kerékpárral a négyes úton. A százéves Tabák Lajos világa (Eső. Irodalmi lap, 2004. tavasz)

Tabák Lajos síremléke a szolnoki temető közéleti parcellájában.
Fotó: Kósa Károly. Lásd még a Jász-Nagykun-Szolnok megyei panteon-t!

Magánút című szolnoki fényképét lásd A szolnoki Újváros című blogban!

Az egykori András-oszlop

A Pozsonyi út felől közeledőt hatalmas oszlop fogadta. A dombon álló, szépen faragott kopjafát Virág János készítette 1985-ben. Nevét – a jónyelvek szerint – Szabó Andrásról kapta, aki sokat tett a városrész kulturális életéért, s aki szervező munkájával elősegítette az ehhez hasonló alkotások elkészítését és felállítását. 

A fenti képet 1995-ben készítettem. A domb azonban már régóta dísze nélkül árválkodik. Szokoly Krisztián lenti 2006-os fotója már ezt az állapotot mutatja.

Részlet. A teljes fotót lásd a Légifotók a Széchenyi városrészről című bejegyzésnél!

A fából készült alkotások természetesen nem örök életűek. Ezt a lakótelep "jelképévé" vált oszlopot azonban érdemes lenne újrafaragtatni.

Légifotók a Széchenyi városrészről

Szokoly Krisztián jóvoltából kitűnő légifotók állnak rendelkezésünkre a Széchenyi városrészről és környékéről.

A városrész látványa nyugati irányból

A napkelet felőli látvány

A szintén kelet felől készült fotó a lakótelep egy részletét mutatja

Mindhárom fénykép a 2006. július 2-i állapotot mutatja. Érdemes alaposan megfigyelni őket, s összehasonlítani a mai beépítettséggel. 

Szokoly Krisztián fotóit nagyobb méretben is megtekinthetjük, ha "belelapozunk" szolnoki légifotó-albumába.

Kopjafa volt itt egykor

A Karczag László (egykor Bózsó Károly) úti tízemeletes épület és "Zöld Ház" (régebben "Zöld" Iskola) közötti füves terület északi részén állt ez a kopjafa, Domján Gyula fafaragó alkotása.

Ezeket a fotókat 1995-ben készítettem az 1980-as években faragott kopjafáról, mely sajnos már régóta nem áll itt. A padon ülő kislány most talán gyermekével ül ezen a padon, s remélem, hogy a másik padon ülő hölgyek is rácsodálkozhatnak még egykori önmagukra.

A Kisgyep története — ahogy a térképek mutatják

Régi térképeken, így még az I. katonai felmérés 1783-ban készült térképén sem látunk semmi utalást a Kisgyepre.

Ezen az 1860-ban készült térképen már feltüntetik az 1857-ben átadott Szolnok-debreceni vasútvonal Szolnokot északról elkerülő szakaszát. Ez "teremti meg" az igazi választóvonalat a zöld színnel jelzett szérűskertek és a város által tulajdonolt - a szükségletekhez képest nem elégséges méretű - legelő, a "Kisgyep" között.

Az 1920-as évek közepén felparcellázták a legelő területét. A földdarab eredeti rendeltetésére utalnak az először a fenti, 1927. évi térképen feltüntetett utcanevek: Daru, Fogoly, Kakukk, Nád, Nyár, Nyúl, Pipacs, Sárkány, Varjú, Vércse.

Ezen az 1948-ban készült térképvázlaton már sűrűsödő beépítettséget látunk, annak ellenére, hogy az 1944. június 2-i szőnyegbombázás szinte teljesen letarolta ezt a városszéli telepet is.

Az 1960-as években kiadott térképeken láthatjuk először, s az 1972-es térképen utoljára a Kisgyep elnevezést. Ekkor már javában tervezik az ide építendő lakótelepet, melynek névadója Széchenyi István lesz.

Egy régebbi kiadvány

Ma már kevesen emlékez(het)nek arra, hogy volt egy Széchenyi Városrész Közművelődési Irodája nevű intézmény városunkban. Ennek Szabó András volt a vezetője, s ő szerkesztette 1987-ben az Új Kalendár című füzetet Hasznos tudnivalók a Széchenyi városrészen élőknek a Széchenyi városrészről alcímmel.

Ismertette a városrész történetét, szólt a(z akkori) jelenről, s hasznos tanácsokat is adott.

A szolnoki könyvtárakban megtalálható kiadvány egy térképvázlatot is tartalmazott, melyet érdemes összehasonlítani a mai állapottal.

A térkép egy kattintással nagyobb méretben is látható.

A Széchenyi lakótelep "születése"

Az első házgyári elem beemelése: 1976. március 15. Fénykép Kaposvári Gyula Szolnok képekben (Szolnok, 1984.) című könyvéből. (A kiadvány fotóinak többségét Kardos Tamás készítette.)

További tudnivalók A Széchenyi lakótelep "születése (2) című bejegyzésben!