Az artézi kút

»Artézi kút a Széchenyi lakótelepen

Néhány héttel ezelőtt megkezdte működését a szolnoki Széchenyi lakótelep 1984-ben fúrt artézi kútja, mely a 325–337 méter között elhelyezkedő, jó kifejlődésű ős-Duna homokból nyeri vizét.

A víz minősége hasonló az 1982-ben fúrt Eötvös téri kútéhoz, lévén ugyanabból a rétegből nyeri vizét. Igazi meglepetés a szép „díszkút-fej”, mely jól beleillik környezetébe.

Kép és szöveg: Barabás Imre«

Forrás: Közép-Tisza, 1986. szeptember

Egy 1985-ös fafaragó-tábor alkotásai

»Szolnokon, a Széchenyi városrész „piros iskolájában” rendezett kéthetes nyári alkotótáborban nyolc fafaragó vett részt. Alkotásaikat – a hét mozgó játékot és az emlékoszlopot – egyik épülő játszóterén állították fel. Fotó: Hargitai«

Szolnok Megyei Néplap, 1985. júl. 4.

Fotó: Kósa Károly, 1995.

Fajátékok, valamint Domján Gyula az „Idős pár” című 

alkotása a Zengő Óvoda udvarán.

Az emlékoszlop helyéről és sorsáról lásd 

Az egykori András-oszlop című bejegyzést!

Képes hír 1978-ból

A kép bal fele

Az egész kép - TKL felvétele

A kép jobboldala

„Élet a város formálódó új lakótelepén, a Széchenyin, ahol a tíz- és négyemeletes házak sokféle típusú és területű lakásaiban már közel kétezren élnek. Az idén elkezdődik a telep körzeti orvosi rendelőjének építése, az ideiglenes ABC helyére új, korszerű üzlet kerül majd, s az V. ötéves terv végéig elkészül a lakótelep bölcsődéje, óvodája és iskolája.”

Szolnok Megyei Néplap, 1978. márc. 26.

A képes hírt n.p. juttatta el hozzám. Köszönet érte.

A Kisgyep bombázása 1944-ben

A Kisgyep 1944. június 2-án

»A II. világháború pusztításai és 1944. nyarának angolszász bombázásai nagyrészt eltörölték a föld színéről ezt a külvárosi lakónegyedet is. A hitleri csapatok fő utánpótlási vonalai vasúti csomópontjának számító Szolnok 1944. június 2-án szőnyeg-bombázást kapott. Reggel fél kilenckor a „légi veszély” jelzés után nyomban „légi riadót” jeleztek a felüvöltő szirénák, s a magasban bombázó kötelékek mély, döngő hangjától volt terhes a levegő. A felderítő gépek ködcsíkjai nyomában megcsillantak az alumíniumtestű légierődök. Idelent megdermedt az élet, pincékbe, rögtönzött árkokba, bunkerokba, falak tövébe, fák lombjai alá igyekeztek az emberek. A meg-megújuló bombázási hullámok a Kisgyep fölé érve kezdték kioldani bombaterhüket és a vasúti pályaudvar környéke egészen a MÁV műhelyig szenvedett súlyos károkat. 
A „légi veszély elmúlt” jelzés után rokonok, testvérek, barátok, ismerősök rohantak a pusztulás színhelyére, segíteni. [...] A mentés nehezen indult. Tehetetlenek voltak a városi szervek. Víz sehol, de segítő kéz akadt. Ismerősök, ismeretlenek segítettek a mentésben, ami – mint később kitűnt – még a Kisgyep területén is rengeteg munkát adott. Kis földszintes házak, viskók tűntek el a föld színéről. A Nyúl utcában és a Nyúl utca mellékközben majdnem minden második ház. Még szerencse, hogy lakóik egy része, gyerekek, felnőttek a Zagyva-part füzeseiben, gödreiben találtak menedéket. Szükséglakásról, orvosról, élelemről kellett gondoskodni. Segíteni, akin lehet, de gyorsan. Aki – mint magam is – részt vett a munkában, soha nem felejti el.«

Kaposvári Gyula (Új Kalendár. Szolnok, 1987.)

Szolnok bombázása 1944. június 2-án, bal alsó sarokban a MÁV-sportpálya, a legsűrűbb füst- és porfelhő a vasútállomás fölött - a kép forrása: 461st.org

Szolnokot bombázó angolszász repülőgép 1944-ben, a Kisgyepet "takarva" - a kép forrása: fortepen.hu (részlet)

A víztorony (2)

Az előző víztornyos bejegyzésből kiderült, hogy a Széchenyi városrész biztonságos vízellátását biztosító építmény négy éve készülőben volt. 1985 derekán már joggal reménykedhettek a környék lakói, hiszen májusban a Magyar Hírlap, augusztusban a Népszava és az Esti Hírlap is a közeli átadást hírelte.

Szolnok Megyei Néplap, 1985. aug. 15. - Dede Géza fotója

A helyi lap képes tudósításai is reménykeltőek voltak.

Szolnok Megyei Néplap, 1985. szept. 18. - Dede Géza fotója

Ezek után azt várnánk, hogy az 1985. év végén öles hírekkel, hatalmas fényképekkel számol be a sajtó az üzembe helyezésről. Ilyet azonban nem sikerült fellelnem a következő évben sem. Pedig a torony valamikor mégis elkészült.

Fotó: Kósa Károly, 2003.11.28.

A víztorony (1)

Mint egy régebbi bejegyzésben láthattuk, eredetileg a lakótelep közepén, egy toronyház tetejére terveztek víztornyot. Az elképzelések változása következtében a toronyház építése is elmaradt, az egyre növekvő fogyasztás (és a 10 emeletnyi magasság) azonban megkövetelte a város északi részén is egy nagyobb kapacitású víztorony létét. Az építkezés 1981 májusában kezdődött, s a torony törzse hamarosan el is készült. Ezután azonban sokáig semmi látványos dolog nem történt.

Fotó: Tarpai Zoltán - Szolnok Megyei Néplap, 1985. márc. 20.

Egy 1985 márciusi képes hír szerint ekkor a 3 ezer köbméter víz befogadására alkalmas kehely építésén dolgoztak.

Szolnok Megyei Néplap, 1985. júl. 23.

„Június közepére készült el előregyártott elemekből a kehely külső része, ez zsaluként is szolgált a 30 centiméteres vízálló belső szerkezet betonozásakor. [...] Most a kehely fedőszerkezetét betonozzák, és augusztus közepére várható az emelés megkezdése. Legalább két hétig tart, amíg a kehely 65 méter magasságban lévő végső helyére kerül – az időjárás persze jelentősen lassíthatja ezt a munkát. A felemelés után a kehelyt rögzítik, a törzs és a kehely gépészeti berendezéseit összekötik, és elvégzik a födém szigetelését. Legkésőbb az év végére a város vízhálózatára kötik az új tornyot” – nyilatkozta júliusban Kádár Zoltán, a beruházás lebonyolításával megbízott Szolnokterv igazgatója.

A Széchenyi lakótelep "születése" (2)

»„Történelmi” pillanatok a Széchenyi lakótelepen
Az első házgyári elem helyére került
Szolnok, az épülő Széchenyi-városrész. Az első kapavágásról tavaly tavasszal adtunk hírt. Azóta munkával teli hetek, hónapok szaladtak el. Már elkészült az első 88 lakásos épület fogadószintje, ezután a házgyári elemek összeszerelése vár az építőkre. Tegnap [1976. március 15-én] „történelmi” pillanatoknak lehettünk tanúi; az új városrész első lakásának első eleme a helyére került. Ezzel végleg elkezdődött a „teljes üzem”.
Kora reggel óta mindenki szorgoskodik. Az egyik munkás hegeszt, a másik kalapál, a harmadik egy utolsót erősít az egyik csavaron. Tizenegy órára készen kell lenni, hiszen akkor kezdődik a „nagy esemény”.
— Magam is izgalommal várom azt a percet, amikor felzúg a daru... — mondja sepregetés közben Mrena József szerelő. — Pedig hát ott voltam a Vosztok úti, a Zagyva-parti, a Mátyás király úti lakások építésénél is. Láttam elégszer, hogyan kerül egy-egy elem a helyére. Mégis, itt ez az első ... [...]
Csikós István kőműves egy hatalmas csavar rögzítésével „birkózik”.
— Ennek úgy kell állni, hogy száz évet is kibírjon — tréfálkozik és közben nagyot csap a kalapáccsal a csavar „fejére”. Ehhez kapcsolódik majd az első elem. A fogadószint a múlt héten készült el. A munka idáig a legnehezebb. Az elemek összeillesztése, szerelése már „haladós”. Három-négy perc alatt kész. Persze az első tart a legtovább ...
Vincze Béla főépítésvezető a „nagy esemény” előtt utoljára ellenőrzi — mit végeztek a munkásai.
— Minden rendben. Alig hiszem el, hogy már itt tartunk. Egy évvel ezelőtt még olyan siralmas állapotok uralkodtak itt. Az idén az év végére 260 lakást kell átadnunk. Igyekezni fogunk, hogy minden a terveknek megfelelően menjen. Két műszakban, éjjel, nappal dolgozunk. Ha időben érkeznek az elemek, naponta 50–60 is a helyére kerülhet. Ilyen tempóban egy hónap alatt felhúzzuk ezt a 88 lakásos épületet.
Közben hangos kiáltás hallatszik: — „Gyerekek, indíthattok ... Jöhet az elem...” A daru könnyű piheként felkapja és a magasba emeli a több mint 3 tonnás elemet, amely húsz perc elteltével szilárdan áll a helyén. Messziről is jól látszik falán a fekete betűs felirat: „...az első házgyári elem beemelése 1976. március 15.”«

Forrás: Szolnok Megyei Néplap, 1976. márc. 16. (a szerző -sze-, a fotós nevét nem közlik)

A Kisgyep házai 1970-ben

A városrész 1970-ben készült "program javaslat"-ában olvasható az itt (részben) idézett "Szanálás, kisajátítás" című fejezet: 

"A városrész védőerdővel együtt 134 ha terület, mely alacsony beépítettségű, D-i részén részlegesen közművesített a Bartók Béla és Sárkány utca mentén, erről É-ra azonban közmű nélküli, s mint ilyen, Szolnok város egyik legalacsonyabb értékű területe, mely mezőgazdasági művelésre is alig alkalmas.
Épületei zömmel vályogfalú, alapozás nélküli, egy lakásból álló, egyszobás családi házak, melyekben sokszor két-három család is lakik. Az épületek műszaki állapota igen gyenge.
Részletes értékmegállapítás a kisajátításra és a szanálásra a különböző ütemek feldolgozása során kerül, jelenleg csak becslésen alapuló kártalanítási értékek állnak rendelkezésre.
Az egész területnek alig 25 %-a állami tulajdonú, a többi magántulajdonban van."

Az idézett szöveghez tartozó ábrán jól látszik a Kisgyep akkor álló épületeinek elhelyezkedése.

Forrás: 

Szolnok Kisgyep program javaslat. Lakó és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat. Bp. 1970.

A lakótelep első lakói

1977. január 18-án költözött be az első család a lakótelep elsőként felépített házába, a Ragó Antal utcába, mely ugyanebben az évben kapott nevet, s 1992 óta a Malom utca nevet viseli.
Reszeli László és felesége egyaránt az Állami Építőipari Vállalat asztalosüzemének dolgozója volt. A vállalat bútorvásárlással segítette őket a berendezkedésben.
Az első "szekció" 86 lakásába e héttől kezdve költözhettek be a boldog lakók.
 Az adatok és a kép forrása: Szolnok Megyei Néplap, 1977. jan. 19.

A lakótelep tervezése (1974 — "gróf Széchenyi")

Az 1974. évi tervjavaslatban szereplő vázlatrajz szerint a mai görög katolikus templom telke, ill. a "gróf Széchenyi", azaz a "Rózsadomb" – hivatalosabb nevén Kaán Károly úti lakótelep (vagy -övezet) – helyén egy "500 fő oktatására alkalmas felsőfokú iskola" és a hozzá tartozó kollégium, sportpálya, valamint egy másik gyermekotthon épült volna.

Forrás: 

Szolnok Kisgyep. Bp., 1974. Városépítési Tudományos és Tervező Intézet

A lakótelep tervezése (1974)

1971-ben elkezdődtek a tereprendezési munkák: feltöltés, övárok-építés. 1972-ben beruházási stop miatt megálltak a munkálatok. Hátráltatta az építést a szolnoki betonelemgyár tervének átállítása is. 1973-ban megbízást adtak a LAKÓTERVnek az új helyzet felmérésére és a munka megindítására. Az új házgyári termékek, valamint a tervezett lakásszám növelése (5000-ről 6000-re) miatt új rendezési terv készült.

Itt már a mai állapothoz jobban hasonlító tervet látunk. Leglényegesebb különbség, hogy az északi oldalon elnyúló tízemeletesek és a (mai) Széchenyi körút közé tervezett pontházak közül – szerencsénkre – csak kettőt építettek fel, s azokat sem a tervezett magasságra.

A makettfotó és az adatok forrása: Szolnok Kisgyep. 

Bp., 1974. Városépítési Tudományos és Tervező Intézet

A lakótelep tervezése (1970-1971 — alközpont)

"A központ területén a kereskedelem, a szolgáltatások, a művelődés és egészségügy középfokú ellátást szolgáló létesítményei: iparcikk-áruház, mozi, művelődési ház, orvosi rendelő, szolgáltató-ház, stb. helyezkedik el, egy egységes, építészetileg is megoldott tömbben. A városrész centrumának hangsúlyozására 20-22 emeletes magasház épül – egyúttal ez hordozza a terület víztárolóját is – és mindez a központi terület legnagyobb részét elfoglaló tó partján helyezkedik el. Az érdekessége ennek a vízfelületnek, hogy tulajdonképpen létesítése és fenntartása kevesebb költséget igényel, mintha nem létesítenénk, hiszen azt jelenti, hogy e területről nyert földdel töltjük fel, többek között a lakóterületeket."

Barna Gábor: Szolnok-kisgyepi városrész terve

(Jászkunság, 1970. szeptember)

A képek forrása:

Szolnok Kisgyep alközpont. Összeáll. Zoltai István. Bp. 1971. LAKÓTERV