 |
| A Kisgyep 1944. június 2-án |
»A II. világháború pusztításai és 1944. nyarának angolszász bombázásai nagyrészt eltörölték a föld színéről ezt a külvárosi lakónegyedet is. A hitleri csapatok fő utánpótlási vonalai vasúti csomópontjának számító Szolnok 1944. június 2-án szőnyeg-bombázást kapott. Reggel fél kilenckor a „légi veszély” jelzés után nyomban „légi riadót” jeleztek a felüvöltő szirénák, s a magasban bombázó kötelékek mély, döngő hangjától volt terhes a levegő. A felderítő gépek ködcsíkjai nyomában megcsillantak az alumíniumtestű légierődök. Idelent megdermedt az élet, pincékbe, rögtönzött árkokba, bunkerokba, falak tövébe, fák lombjai alá igyekeztek az emberek. A meg-megújuló bombázási hullámok a Kisgyep fölé érve kezdték kioldani bombaterhüket és a vasúti pályaudvar környéke egészen a MÁV műhelyig szenvedett súlyos károkat.
A „légi veszély elmúlt” jelzés után rokonok, testvérek, barátok, ismerősök rohantak a pusztulás színhelyére, segíteni. [...] A mentés nehezen indult. Tehetetlenek voltak a városi szervek. Víz sehol, de segítő kéz akadt. Ismerősök, ismeretlenek segítettek a mentésben, ami – mint később kitűnt – még a Kisgyep területén is rengeteg munkát adott. Kis földszintes házak, viskók tűntek el a föld színéről. A Nyúl utcában és a Nyúl utca mellékközben majdnem minden második ház. Még szerencse, hogy lakóik egy része, gyerekek, felnőttek a Zagyva-part füzeseiben, gödreiben találtak menedéket. Szükséglakásról, orvosról, élelemről kellett gondoskodni. Segíteni, akin lehet, de gyorsan. Aki – mint magam is – részt vett a munkában, soha nem felejti el.«
A „légi veszély elmúlt” jelzés után rokonok, testvérek, barátok, ismerősök rohantak a pusztulás színhelyére, segíteni. [...] A mentés nehezen indult. Tehetetlenek voltak a városi szervek. Víz sehol, de segítő kéz akadt. Ismerősök, ismeretlenek segítettek a mentésben, ami – mint később kitűnt – még a Kisgyep területén is rengeteg munkát adott. Kis földszintes házak, viskók tűntek el a föld színéről. A Nyúl utcában és a Nyúl utca mellékközben majdnem minden második ház. Még szerencse, hogy lakóik egy része, gyerekek, felnőttek a Zagyva-part füzeseiben, gödreiben találtak menedéket. Szükséglakásról, orvosról, élelemről kellett gondoskodni. Segíteni, akin lehet, de gyorsan. Aki – mint magam is – részt vett a munkában, soha nem felejti el.«
Kaposvári Gyula (Új Kalendár. Szolnok, 1987.)
 |
| Szolnok bombázása 1944. június 2-án, bal alsó sarokban a MÁV-sportpálya, a legsűrűbb füst- és porfelhő a vasútállomás fölött - a kép forrása: 461st.org |
 |
| Szolnokot bombázó angolszász repülőgép 1944-ben, a Kisgyepet "takarva" - a kép forrása: fortepen.hu (részlet) |
